Településünk története

 Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek ? akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe ? és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt.

Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.

látképSomogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a "nemzetközi" zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt.

Somogyvártól délre esett Bűpuszta, s az 1536-os összeírásban Somogyvár szomszédságában Kotho birtok is előfordult, amely a király ellátását szolgálta, mára a Kurtó nevű dűlő őrzi emlékét.

 

A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A XX. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.

 Somogyváriak a háborúkban

Az első világháborúba 563 somogyvári vonult be, a 87 hősi halott után 45 hadiözvegy és 18 árva maradt itthon. A harctéren elesettek tiszteletére emlékművet állított a község népe. Szomszédságába került később a második világháborús emlékmű is, a római katolikus templom mellett.

Somogyvár fejlődése az elmúlt évtizedekben

A háború utáni első szövetkezeti szervezés idején négy rövid életű csoport alakult. A második szakaszban, 1958-59-ben alakult meg a Dózsa és a Szabadság Tsz, melyek 1968-ban egyesültek. Az ötvenes évektől elkészült a község villamoshálózata, megkezdődött az utak burkolása, felépült 320 új ház, s 1971-re kiépült az ivóvízvezeték-rendszer. A mezőgazdasági termelésben a mérsékelt éghajlatot kedvelő kultúrák honosodtak meg, nagyüzemi körülmények között manapság búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek. Az állattenyésztésben a sertés és a szarvasmarha tartása jellemző. A vállalkozások elsősorban kereskedelmi és szolgáltató jellegűek, de a mezőgazdaságban és az ipar területén is próbálkoznak.